A miért fáradtak a kisördögök első részében a céges karácsonyi buliról számolok be, kisebb nagyobb részletességgel. Megragadom itt továbbá az alkalmat arra is, hogy bemutassam kedves kollegáimat, akikkel esélyes, hogy soha nem fogtok találkozni a való világban. Míly igen szomorú.

Nos hát kezdjük rögtön Velem, az 50 fontért bérelt öltönyömben, Joseph albérletében és kalapjában, amit sajnos nem vihettem magammal a bulira (se a kalapot, se az albérletet).

Ez a ruha a City Office dolgozóinak közös megyezéssel meghatározott uniformisa, amit csak a menthetetlenül deviáns egyedek tagadtak meg magukra ölteni. Én mint tudjátok távolról sem tartozom semmiféle ilyesmi csoportba, így hát felvettem. Nem látszik rendesen, de a zakó - vagy akárhogy is hívják a cucc felső részét - alatt van egy így bíbor öv szerűség, csak jóval vastagabb.

 






Ő Andrew, még abszolúte konszolidált állapotában. Ő az a kollegám, aki előttem egy-két héttel kezdett a cégnél, mellesleg a velem szemközti asztalnál foglal helyet. Meg kell jegyeznem róla azt is, hogy nem buta gyerek, egyáltalán, csak minden 10 szavából 1-et ha értek, akkor már örvendezek. Pedig angol a lelkem, cambridgei vagy valami hasonló.
Itt még nem tudja, hogy micsoda kalandok várnak rá a partin, és utána. Ha tudná, akkor valószínűleg még most hazaszaladna.













Nos, az utazás izgalmaitól megkíméllek titeket, rögtön a partiról jelentkezem újra. Az első órácskát azzal töltöttük, hogy próbálgattuk a különféla alkoholos italokat, miközben ilyen kis táncosnőcskék szaldgáltak fel s alá.
Az óra végére sikerült mindenkinek tisztességesen illuminált állapotba kerülni. Tényleg nemigen lehetett az iváson kívül bármit csinálni, ugyanis ezek a tündéri táncosnők olyan hangos zenét igényeltek táncuk lejtéséhez, hogy egy szót sem hallottunk egymásból.




Ez pedig itt Conrad és kedvese, vitán felül csapatkánk legfeltünőbb dolgozója. Mármint Conrad, Claire nem nálunk dolgozik. Róla a sorozat második részében még sokat lesz szó, ezért most csak annyit, hogy 41 éves, meglehetősen intelligens, és valószínűleg a leg-lelkesedőbb ember akivel valaha találkoztam. Neki minden fantastic és amazing és brilliant, de ezt valahogy úgy tudja előadni, hogy nem zavaró, nem idegesítő (egy darabig legalábbis :)





Ez meg már a vacsi, sőt valószínűleg már a vacsi utáni puffadás rész. Balról-jobbra: Zoltán (ex)barátnője, Andrew, A (lent), Zoltán (fent), B (lent), Conrad (fent), Claire, C, D (leszbikus  párocska),  Myself.  A  betűnevűeket  magától értetődően nem ismerem, és nem hagytak bennem olyan mély benyomást, hogy megjegyezzem a nevüket, feltehetőleg ez kölcsönös. Ugyan meglehetősen elégedett fejjel üldögélek, ez nem azért van, mert jó volt a kaja, hanem mert meglehetősen sokat ittam eddigre. Egyébként a buli költségvetése 100ezer font fölött volt, kb. 300 emberre. Osszatok, szorozzatok, szitkozódjatok. Én is ezt tettem.



Aztán éjfél körül már meglehetősen emelkedett volt a hangulat, az ingyen piának köszönhetően. Erre a képre pl. már nem emlékszem mikor készült, milyen körülmények között, és ki az a csaj az oldalamon. Jobbról a második egyébként Nik, akié ez kis cégecske volt (NTMedia) mielőtt megvette a nagy csúnya Orbis. Persze, gondolom Nik ezt nem bánja annyira, mert milliomos lett belőle, ami fontban kicsit súlyosabb dolognak számít, mint forintban. Megy is ki az anyjába Ausztráliába, úgy érzi eleget dolgozott már erre az inkarnációra. Hát, ami azt illeti meg tudom érteni. Egyébként nem lenne rossz arc, ha nem sugározna belőle az a végtelen önelégültség, amivel teljes mértékben magának tulajdonítja az érdemet, pedig hát bár nyilván volt benne része, valójában sok múlott azon, hogy jókor volt jó helyen, és jó csapat volt mögötte. Na mindegy.



No igen. Erre már abszolúte nem emlékszem. Andrew jobbra én mellette, a nyakunkban villogó síp. Mint látjátok Andrew már elég jól érzi magát. Olyannyira jól, hogy miután elhagyta a táncteret belefutott Mike-ba, aki a céges hierarchia egy meglehetősen makas fokán áll, és elmagyarázta neki, hogy mekkora egy fasszopó köcsög, és mennyivel boldogabb lenne a világ nélküle. Nos, még nem tudjuk ez mennyire vitte előre a karrierjét a cégnél, majd kiderül. Egyébként a mi főnökünk is mocsár részeg volt, de róla sajnos nem találtam képet. De ő teljesen jó fej volt, úgyhogy nem tudtuk elküldeni a kurva anyjába.


No, de innen indultunk, emlékezzünk erre, milyen szépek is voltunk :) Középen Dariusz,  a kevés szerethető lengyelek egyike.